The rage of fire

Sziasztok!

A mai nap egy másik oldalát szeretném megmutatni a zenének, illetve az érzelmeknek is egyúttal. A mai nap volt egy pár olyan esemény, ami miatt cseppet ideges vagyok, valamint roppant dühös is, ezt pedig a hőn szeretett családom körében kaphattam el. (Igen, ez afféle betegség: tönkretesz)

Egyik kedves rokonom fenyegetődzött az életünkkel (édesanyám és én), amit nem hagyhattam szó nélkül. Nos, az ősök, ahogy egy tanult kollégám állítja, elválnak lassacskán. Ez nálunk egy huzavona amely már jó pár éve zajlik. Látom, hogy a testvéremet még jobban megviseli a dolog, amiben azt tartom a legrosszabbnak, hogy nem tudok mit tenni érte. Apa, igen, apuról van szó, egy pletykára alapozva nekiesett szétbombázni a lelkünket (mert hát ő semmi rosszat nem tett) és ezt olyan kedvesen meg is akarta osztani velünk. Huhh.... annyira mérges és haragos vagyok rá, hogy olyat még nem éreztem. Legszívesebben.... na mindegy.

Szóval a lényeg az, hogy megpróbáltam visszafogni magam, de így is lekaptam a fejét egy ahhoz képes rövid vitában. Elvonultam a zongorához, hogy hátha megnyugodhatok egy kis lágy zenétől, vagy nem is tudom mit várhattam el... talán csak egy kis zugot. Gondolom néhányan szeretitek a metált. Mert amit ma elhoztam nektek (csak hogy szokásomat tartsam és mert tudom, hogy ezt értékelitek innen a legjobban) egy az eddigiekhez képest különleges dalt. Már lehet készíteni az ördögvillákat és a loboncokat egy kis headbang-re, ugyanis a hét utolsó ajándéka számotokra: Megadeth. Én legutóbb a Duke Nukem című játék zenéjét hallottam ami tőlük van, de találtam egy kottát hozzá, amit ki kellett próbálnom és most "végre" elég erőm is van a lejátszáshoz. Ahogy halljátok a játékból, tele vagyok haraggal és gyűlölettel (így nem leszek Jedi-mester ha tovább folytatom) ami ki akart jönni. Bár a zenélés egy kis nyugalmat is adott, de... Mindezen (számomra) krízishelyzet folyományaképp készült szemelvény talán nektek inkább élvezeti termék lesz. (de gyönyörűen fogalmaztam, te jó ég!!!)

A számot innen tudjátok letölteni:
https://app.box.com/s/k8xpy3669ftzqurfhn0d

Ez úton szeretnék mindenkitől elnézést kérni amiatt, hogy ideömlesztettem nektek a magánügyeimet, amit valamilyen módon (egy kis süti vagy ölelés formájában) szeretnék kárpótolni. Nos, mindenkinek további szép napot kívánok!

Rolling in the deep

Sziasztok!

Ismét fergeteges napunk van, bár ezt ideje megszakítanom egy blogbejegyzéssel. (Ne haragudjatok, de olyan jó számot találtam na)

Olvastam (igen szoktam olyat is) egy újságcikket (elég régi, Szabad Földes cikk volt) a minap és rájöttem, hogy nem vagyok tisztában olykor a saját tulajdonságaimmal is, vagy épp a gondolataimmal sem. Ez cseppet gáz, de hát van ilyen. Amit biztosan tudok, hogy nagyon szórakozott tudok lenni.
A másik kellemes tulajdonságom, hogy szeretek elkavarodni a saját gondolataimban és belehibbanni. (új szó, nóbel-díjért kiált)

Annyit mondom, de most is elismételem: legyen időnk magunkra is. Nem kötelező az önzés, és nem is csábítok erre senkit. Csak szeretném, hogy ne legyünk ilyen meggondolatlanul hanyagok, ha magunkról van szó. A mai szám amit feljátszottam, az Adele - Rolling in the deep című okssága lett. Nem lett elég rock-os mint azt szerettem volna, de mindenki követ el hibákat. Viszont amit nektek kell kötelező háziként megcsinálni: 5-5 számotokra különleges jó és rossz tulajdonságotok egy papírra, illetve egy másik lapra minden tulajdonságotokról 3-3 mondat arról, hogy miért is lett az. a 3-3 persze a körítés nélkül.

Mára ennyit szerettem volna csak, mert lassan leragad a szemem és holnap hosszú napom lesz. Viszont ez a szám felkívánta magát ide.

Mindenkinek további csodás napot és jó éjszakát!

A szám letölthető eme linken:
https://app.box.com/s/qqfdtwn9yqwrobxifwqp

Together as one, avagy mindörökké Michael

Sziasztok!

Mai olvasni és hallgatni valónkat egy hirtelen közbejött esemény miatt hoztam létre nektek.

Ugyebár a család fontos és emiatt egy kis kitérést kell tennem egy számomra sokat jelentő barátom miatt. Neki most túl sok gond szakadt a nyakába, pont a családja miatt. Remélem ő is olvassa ezt a kis lélekpumpálást. A zene amit hoztam nektek, ezúttal nem saját felvétel lesz, hanem egy videofelvétel. Gondolom rengetegen hallottatok már a PianoGuys nevű összeesküvésről. Nagyon jó csapatról van szó, és ahogy hallgattam a minap a Michael Jackson-ra alkotott számukat, rájöttem, hogy így tudnám elmagyarázni neki is és minden hasonló bajjal rendelkező embertársamnak a következőt:

A zeneszám alatt összesen két ember játszik. Egy zongora és egy cselló használatával. A cselló mégis sok csellóként figyelhető meg a felvételek trükkje miatt, de nagyon ötletes. Úgy dolgoznak egybe, mintha egy csapatot alkotnának, emellett a csellóval olyan összhangot mutatnak fel, ami egy ilyen erőteljes beat-ekkel rendelkező dallamot (Billie Jean, Smooth Criminal, Beat it) is teljes lelki békévé varázsol. Ezt tanácsolnám neki is, valamint hogy ideje körbenézni a vak világban. Elvégre senki nincs egyedül ténylegesen. Mindannyiunknak vannak barátai, akik egy - egy csellóként működnek közben a saját zongorajátékunkban. Van, hogy a zongorajáték nehéz és fárasztó, de egy jól működő és kiválóan forgatott cselló rengeteget tud segíteni nekünk. Előbb, vagy utóbb rá kell ébrednünk, hogy ha ránézünk a másikra aki segíteni akar, hogy szövetségesre leltünk. Emellett, ha a partner még barát is, akkor joggal gondolhatunk a barátság erejére is. Szerintem létezik barátság billentyűs és vonós között...

A világunk tele van problémákkal, mint ahogy a Billie Jean is nehéz kísérettel, de nem erre vannak a barátaink? Megvédenek minket és segítenek megoldani a bajokat: Gondoljunk csak bele, hogy a mellettünk figyelő basszusgitár nem véletlen van ott. Tehát mi a tanulság? Nem vagyunk egyedül és úgy tűnik, sosem maradunk egyedül.

Mára csak ennyi fért bele, és a héten nem is lesz több, mert a gyakorlati helyemen van egy csomó elintézni valóm. Mindenkinek további szép hetet kívánok.

A szám címe: Michael meats Mozart. Hallgassátok és nézzétek szeretettel.
http://www.youtube.com/watch?v=c0PJypKYCUk

Reggeli Romantika

Sziasztok!

Mielőtt megijedtek, nem orgiát fogok tartani nektek.

Tegnap este megnéztem a Jéghercegnő című filmet, és még egy kicsit a hatása alatt vagyok. Nagyon aranyos, és romantikus film volt, aminek nem bírtam ellenállni, meg kellett néznem. A témája a műkorcsolya és a fizika, valamint ezek kohéziója a szerelemben...

Tudtátok, hogy a szerelmet választja minden második zeneszerző témának? Nagyon érdekes és nem váratlan dolog, de erre most egy zenetörténeti óra keretén belül nem szeretnék kitérni.

A szerelem az ami feldob és egyszerre elvarázsol minket. egyszerre leszünk nagyon éberek és teljesen kábák is. Ennek örömére, hogy ezt "megtudtuk" (mindenki könyökén kijön már), megmutatnék nektek valamit. Ezt ma reggel csináltam, csak nektek, és csak most.
A dal letölthető az alábbi linken:
https://app.box.com/s/bzo79injplzvmm2cyuj0
Remélem nem fogok akkora bajt okozni az ilyen hóbortjaimmal, hogy feltöltögetem ezeket...

Állítólag Január van, de havat, vagy jeget még nem láttam a "télen", vagyis a hosszú 3 hónapos Novemberben. költői kérdésem, hogy vajon mást is irritál, vagy csak engem?

A romantikára visszatérve: A világ egy gyönyörű hely, ha valaki romantikázik nem igaz? De ne feledjétek, akkor is gyönyörű, ha éppen sétálunk, pihenünk, vagy épp a munka / suli heves világában barangolunk. Mindenkinek vannak kellemes percei, ezt én váltig állítom. Azt hiszem ez és a temérdek édesség amivel indítottam reggel szülte ezt a kis dalocskát.

Azt hiszem, ha nem lesz valami elképesztő esemény ma, akkor mára ennyi lenne.

Legyetek jók, ha tudtok, a többi... nos a többi nem számít.

Moon River

Sziasztok!

A mai szösszenetet a címadó dalnak köszönhetitek. (Túl sok mindent asszociálok össze egy-egy dallal kapcsolatban, de ez van)
A szokásos felállás volt, vagyis leültem gyakorolni.... (mintha mást nem is csinálnék nem igaz?) A Moon River, egy olyan szám volt, aminek a keringős jellege miatt számomra egy kisebb agybajt jelentett, de valahogy átverekedtem magam rajta. Kiváló erre a szombatra nemde? De ma nem egy keringőt, hanem egy jazz-esebb dalt hoztam. A jazz egy gyönyörű dolog, ha van időnk és kedvünk elmélkedni. Gondolom kitaláltátok, hogy ma az elmélkedés lenne a téma.

Mint legutóbb is, most is egy saját sztorival indítanék:

Egy régi ismerősömmel összekaptunk, és emellett a suliban is voltak bajok, meg úgy itthon is általánosságban; Szóval voltak bajok, ahogy egy barátom mondta nekem tegnap. Kissé besokalltam, persze ezt nem hoztam senki tudomására, és leültem gyakorolni. Előjött a Moon River is, és a gondolatok elkezdtek sorakozni. Mire a szám véget ért, ami mikor az órára néztem volt egy órás is, rá kellett döbbennem, hogy
1) több ilyen magamra fordítható idő kellene
2) Megnyugodtam, és már kerestem  megoldásokat a bajokra
3) Hirtelen semmivé váltak a negatív gondolatok, és elpárologtak. Bár ott voltak a levegőben, de láttam kiutat.

A véleményem nem változott az óta sem: mindenkinek kell némi csendesen, lágy élvezetekkel (pl. forró fürdő, kellemes zene, egy pici csoki evés a kandalló mellett, miközben lágy jazz szól a háttérben, és eszünkbe jut: annyira nem rossz élni)

Egy ilyen, sőt sok-sok ilyen pillanatot kívánok mindenkinek, mint amihez hasonlót én is átéltem.

A dalt (nem az egy órásat) itt tudjátok letölteni:
https://app.box.com/s/llc1706fdrbvjhdud9u7

Máté Péter újratöltve

Sziasztok!

A mai blogszemelvényt egy dél körül gyakorolt számnak köszönhetitek, ez pedig Máté Péter egy szinte közismert slágere: Ő... (nem, most nem találgatok, hanem ez a címe a dalnak)

Van itt olyan, aki hallott már szerintem a nyugodt kávéházi hangulatról. Én is hallottam, de nem szoktam kávézni (bár attól még elmehetnék ide, na de sebaj). A mai megosztani valóm veletek, az pont ehhez a számhoz kapcsolódik:

Ugye, nekünk is szükségünk van egy kis lazításra, egy kis tea melletti sütizésre a kandalló mellett például. Persze, mindezt a szeretteink körében, és/vagy a szívünk választottjával. A dallamról, mindig az jut eszembe, hogy milyen is egy boldog család, vagy éppen egy tökéletes pillanatot megélő szerelmes pár. Egy magatokban eldöntendő kérdést intéznék hozzátok: Ti éltetek már meg ilyet?

A választ, nem kérném sem kommentek, sem üzenetek formájában.

Ma különösen bódító idő van: esne az eső, de nem. Hideg van, de nem. Hó is majd csak júliusban lesz (?!).
Ez a szám és ez a pár gondolat szerintem viszont már elég indok arra, hogy a szeretteinkkel legyünk, vagy éppen barátainkkal (akiket ugyebár evidens, hogy szeretünk) töltsük a délutánt. De ma ne a fergeteges partizásoké legyen a főszerep. Sokkal inkább egy meghitt beszélgetés, sok lelkizés, sőt egy 10 perces néma csöndet a szerelmünk szemében elkalandozva... igen, szerintem ezeket írná fel az orvos mindannyiunknak. Én a magam részéről sétálok cseppet a tópart felé, bóklászom a városban, esetleg leülök valamerre egy lépcsőfokon elmélkedni, emlékezni a szépre, vagy esetleg nem jutok el odáig, mert a zongorán teremtek itthon egy kis meghittséget.

Tehát a recept adott: Sok-sok szeretet... Ennyi már elég is egy kellemes délutánhoz nem?

Mindenkinek kellemes, lágy délutánt és további szép napot kívánok.

A számot az alábbi linken tudjátok letölteni:
https://app.box.com/s/dl9vn040b8ggudyousxq

Egy csepp a tengerben

Sziasztok ismét!

Gondolom a szép képekért, fotókért mindenki odáig van, mint én is. A mai nap úgy látszik, tele van varázslattal, és egy ilyen napon, illene a nem létező szokásaimtól eltérően egy különleges bejegyzést közzé tennem.

Az élet egy csodálatos kép, amit a Fotós, a művészet élethű festésze alkot meg. Régebben nekem is szokásom volt fotósként (hobbiból) felmeni a tériszonyommal egy-egy hotel tetejére, vagy emeletes házak tetejére, és az eget fotózni. Alkonyatkor például az ég gomolyfelhői tűzlabdaként járták be az eget, amit nekem azonnal le kellett fényképeznem, és bár tudásom nincs sok a témában, de élveztem. Van egy remekbe szabott, kedves és szenvedélyekkel teli barátom, aki ugyanúgy él a fotózás művészete iránt, ahogy én is a zene iránt. Rengeteg képét szívesen csodálom, mert a többi és szokványos fotós, illetve magát facebook celebnek tituláló értéktelen kis mókuskával ellentétben, ezek a képek élnek. Nem egy alkalommal volt, hogy egy-egy ilyen kép rángatott vissza a hangszer mögé, amikor már teljes volt a kétségbeesés. Igen Maya, rólad van szó!

Az illető leányzót (lassan kész nő lesz) még az iskolabuszról ismertem meg, és a stílusa megragadott, mondhatni, visszaadta a hitem az emberiségben, mondván, mégsem kell elpusztítani, majd csak 10000 év múlva.

Én a személyes véleményem alapján - bár ő magát egy cseppnek tartja a tengerben - egy olyan cseppnek tartom a tengerben, ami nélkül a többiek kiapadnak, kiszáradnak, és selejtté válnak. A tűz amit az előző bejegyzésemben írtam, nála megjelent, és ez ugye már egy jó dolog.

Végezetül egy nyilvános és személyes üzenet ennek a cseppnek:
Létezik barátság időn és téren át. Illetve, ugyebár a harcok ellenére, én azt mondom, hogy a legjobb harcosok a kardcsapásaikból is megértik a másikat, és a lelkük legmélyére behatolva tisztelik egymás személyét.

Köszönöm, hogy barátomnak mondhatlak.

https://app.box.com/s/z83yheeecaqc9e6rps7k

A fenti link egy kis bátorítás neki, és mindenki másnak, hogy ne hagyja abba azt, ami a szenvedélyévé vált. A szenvedélyeink miatt vagyunk végül is azok akik.
Mindenkinek további szép napot! :)

Great balls of fire

Sziasztok!

A mai kis sztorimra egy közismert szám adott ihletet. Jerry Lee Lewis - Great balls of fire.

Ez a szám egy vérpezsdítő rock and roll őrület, magától a Gyilkostól. A héten valahogy egyre jobban kezdem azt érezni, hogy túl sok az energiám, és ezt megpróbáltam kiélni. Ekkor találtam erre a dalra rá. Nos, a végeredménye egy pillanatragasztós délután lett, amikor a billentyűket operálhattam vissza, mert néhány kitört... Hát igen... Miért is nem szabad vandálkodni... Várjunk, erre egy jó indok sincsen ;)

A történet egy buli alkalmával indult, ahol ugyanis (a nevét nem árulhatom el) jelmezben kellett részt venni, míg a háttérben az ital bűzét már nem is hallva, Deathcore és Hard Metal szólt . Eléggé kiélhetetlennek találtam a helyet, de a barátokkal mindenki szívesen elvan nem? :)

Amikor kicsi voltam, édesanyámmal állandóan Dollyt, Fenyőt és Szandit hallgattunk, ami egy nagyon jó élmény volt. A saját kis szemszögem alapján el is hittem amiről énekelnek, és így volt egy ilyen szempontból boldog gyermek és tinédzser-korom. Ezekben valahogy láttam egy jövőképet, hogy milyen is lehet egy igazi magyar jelen. Nem kívánok társadalomkritikába bocsátkozni, de annyira szívesen, hogy előszeretettel élnék egy olyan világban amit megénekeltek. Ugye milyen jól hangzik? Csak kimégy az utcára és már jó a kedved. Este bulik vannak, ahol bajod nem eshet, mert szeretnek téged, ahogy mindenki mást is. Az utca mentén pedig amerre mész, Rock and Roll szól. Nálam ez egy álom kép, de sebaj, ha mást nem, akkor csináljunk a mából egy nagyon jó bulis helyet.

Mára ennyi lenne, és a végére még egy kis kívánságomat hadd mondjam el nektek:

Azt írták Magyarországról, hogy itt szomorú emberek laknak. A kívánságom, hogy legyünk boldogak. Nem a másik kárán, de legyünk boldogak.

És akkor ha már, ha lúd, legyen kövér: egy kicsit lightosabb dal, mint a fenti, de remélem a hasonló stílusa miatt elnyeri tetszéseteket: https://app.box.com/s/8u0qe59adm3s033oh381 (letöltő link)

Time to say goodbye

Kedves Blogolvasók!

Eljött az ideje az első bejegyzésemnek, és a zenés naplóm első oldalának.

A mai nap is úgy indult mint a többi: felkeltem (milyen csodás) és leültem gyakorolni. A terítéken egy gyönyörű szép szám volt, melynek címe: Time to say goodbye. Amint leültem a zongora elé, egyszerűen... elárasztottak a képek. Hallgattam a melódiákat, és csak szálltam a dallammal. Volt egy személyes emlékem ehhez a dalhoz. Ugyebár, mindenkinek az életében előjön az a bizonyos személy. Az, aki miatt szárnyal, és élvezi az életet, csak mert él. nálam is ott volt, és ahogy a dal szól: Time to say goodbye. Ez egy érdekes történet, ugyanis egy szalagavatón került elő eme opusz, mégpedig egy kis szerenád kíséretében. Ám a sors végül visszavonta tőlem ezt az esélyt, de végül utolért, és ahogy a címe szól: Time to say goodbye, és őt többet nem láttam... Remélem jól van.

A nap további részében egy kellemes séta keretén belül volt időm ezeket újragondolni.

A dalt ahogy én "megéltem" innen tudjátok letölteni: https://app.box.com/s/0g8i07dfnk1wjxm85cm0

Bemutatkozó

Sziasztok!

Vajon mit is írhatnék így legelsőnek... ránéztem pár blogra, hogy miként is néznek ki, vagy éppen milyen módon is írnak, rakják össze... szóval a formaságokat. Rájöttem, miközben az ágyban feküdtem, és rengeteget törpöltem azon, hogy azt a sok-sok gondolatot, ami olykor megszületik, azt le kellene írnom, mert később már nem fogok emlékezni rá. Rettenetes, hogy milyen szórakozott vagyok... ^^

Viszont most, (végül) én is beadtam a derekam, és belekezdek eme "naplóba", amely inkább rengeteg (remek és ostoba egyaránt) gondolat tárháza kíván lenni.

A témája, a címhez és hozzám méltóan a zene és a lélek, a gondolatok kapcsolata lenne, valamint hogy én hogy és miként élem ezeket meg.

Elöljáróban annyit, hogy nyáron leszek 21 (és ekkor fogok először leállni valakivel játszani egy Black Jacket), rengeteget zongorázok, és olykor versek, valamint prózák formájában próbálom szeszélyeimet kiélni.

Remélem, hogy ez a bevezető valamelyest felcsigázott néhány embert, mert így legalább lesz (talán) aki elolvassa, és (remélem) tetszeni is fog neki amit itt talál.