2014. február 27., csütörtök

10 kérdésem van... De hogy mit kapsz érte?

Sziasztok!

Egy rövidebb szünet után újra jelentkezünk ferge - Most figyeljetek! - ferge-teges (Barney büszke lenne rám) cikksorozatunkkal, mely ezúttal is egy érdekes témával fog elétek tárulni.

Na, ennyi hülyeség bőven elég volt mára... vagyis mégsem.

Az interneten szembejött velem néhány olyan cikk, ami arról szólt kivétel nélkül, hogy "10 kérdés amitől kiborulna egy képzőművész, fotós, madárember o.O, sírásó, macskasimogató UFO, stb.
Az én 10 kérdésem is elkészült ennek örömére, mely a következő lesz: "10 kérdés, amitől egy zongorista kiborulhat" - (Figyelem, a következőkben a töménytelen hülyeség és szakavatott bohócság, mit a cikk írója birtokol, elszabadulhat. A kellemetlenségekért elnézést kérünk)

1) Úristen!!! Te eszméletlenül játszol! Hogy tud valaki így játszani, mint te!?

Köszönöm a biztatást, de ez nem ördögi dolog. Ennek is, mint minden létező foglalkozásnak is a gyakorlás, mondhatni tréningezés a lelke. Ha valaki gyakorlás nélkül akarna repülőt vezetni... nos, az Úr irgalmazzon a lelkének.

2) Játszd le légy oly szíves ezt a (szerintem nem is létező) no name számot!

Ha a világon minden számot megtanulnék, de úgy mindent, akkor már rég meghaltam volna, mert egy élet is kevés ehhez a hadművelethez. Tudom, ez kissé egoistának tűnhet, de nem lakom a zongorámban, így néha ennem is kell. Az ilyen kérésektől néha a falra tudok mászni, mert olyan, egyébként irgalmatlanul rossz dalokat kérnek, amiket a magam és a zongora felé tanúsított tiszteletből, inkább ignoráltam, mintsem akár csak rágondoljak.

3) Mihez kezdesz a zenével, zongorázással később?

Autókat fogok szerelni egy tál bablevesért. Mindenképpen...

4) Fúú, megtanítasz engem is zenélni? (erre általában 2 hetet adnának)

Megtanítanálak annyira zenélni, mint amennyire én tudok, nagyon szívesen. De az időt amit rád szánnék, azt ne úgy háláld meg, hogy nem jössz el az órákra, illetve replikázol, mert egyenlőre még fogalmad sincs, hogy mit csinálsz.

5) Írsz nekem egy számot kérlek? *-*

Nem vagyok zeneszerző, maximum improvizatív jelleggel tudok valamit odapötyögni neked, vagy esetleg komolyan foglalkoznék az üggyel, ha ennyire fontos lennél nekem. De sajnos, a szívességből még senki nem élt meg... sajnos.

6) Áh ugyan! Nálad Ő sokkal jobban csinálja!

Na igen. Liszt Ferenc egyszerűen hihetetlen volt, Robert Wells szintén. Nem én vagyok a legjobb, ez is igaz. De egy valamiben biztos vagyok: Odavagyok azért, amit csinálok. Ezért pedig nem lehet senkire sem beszólni.

7) Hú, de hát ezt máshol is hallottam, csak te nem úgy játszod...

Igen... Én nem vagyok se koreai, se más ázsiai néphez tartozó, akinek rendre koppintania kell mindent. Szerintem az egyedi játékmód sokkal előnyösebb, mint egy másolat, amiben semmi érték nincsen a belefeccölt időn és idegeskedésen kívül.

8) Ha ilyen királyul nyomod, akkor miért vagy egyedül? Ezzel szédíthetnél mindenkit.

Én is szeretem Jerry Lee-t, de attól még nekem nem sok kedvem van egy ilyen akcióhoz. Most gondolj bele: Elcsábítok egy lányt ezzel, sőt tovább megyek, el is veszem. Majd a nászéjszakán is amikor akcióznom kéne, majd leülök inkább és játszok neki valami szépet, a kisbaba az majd kibújik belőle a zene hallatára? Egyébként is hogy nézne ki? Félig ember, félig violinkulcs?

9) Ezzel miért nem szerepelsz az X-faktorban?

Ezzel a kérdéssel miért nem szerepelsz a Mónika-showban?
Azért nem szerepelnék ilyesmikben, mert 1. bundázva vannak; 2. nem erre van szüksége a show biznisznek; 3. (nem, nem leszel a párom) csak felidegesíteném magam, mert Zsíros B. Ödön a nemlétező énektudásával kenterbe verne egy teszem azt, jól megoldott Fenyő Miklós számot.

10) Miért nem veszel egy jobb hangszert?

Adjá pénzt! Circa 120.000 forint lesz. A lóvét a szexi titkárnőmnek utaljátok légyszi.

2014. február 10., hétfő

Egy rendhagyó irodalomóra

Sziasztok!


A mai hétfőt (mely egy fekete lyuk a naptárban) egy más művészetnek szentelem, ez pedig az irodalom.
Írtam (vagyis úgy csináltam, mint aki ír) egy szabadverset, amit szeretnék megosztani veletek.
Szonett a természet haragjához
Erőd hatalmas, gigászokat porlasztasz egyetlen pillantással, Dörrensz, csattansz, zúgsz, búgsz, harapsz és karmolsz, De ami a legfontosabb, hogy a jó időbe begyalogolsz, S várod, hogy rettegjünk tőled, hogy megmutasd hatalmad.
Életek százai törpülnek el előtted, hisz oly kevesek vagyunk, Mert vérszomjas vagy, ezt te is tudod, hisz mennydörögsz, Villámlasz, fújtatsz, s ki tudja még mit akarsz, Hisz nem tehet ellened akár sok száz, akár mi magunk.
De mindenhonnan van kiút, pláne, ha az életünk a tét! Pokoljárássá amortizálódott féktelen haragod, Hiszen esélyünk, igazából egyáltalán nincs kevés.
Megtanultam a nagy ősöktől, hogy feladni nem fogod, Kihívlak erre az egyetlen egy utolsó táncra ezért, Hogy megmutassam, félni csak neked van jogod.
Remélem valamelyest elnyerte tetszéseteket. Jelenleg csak ennyit tudok elétek bocsájtani. Legyen szép napotok!