Sziasztok!
A mai hétfőt (mely egy fekete lyuk a naptárban) egy más művészetnek szentelem, ez pedig az irodalom.
Írtam (vagyis úgy csináltam, mint aki ír) egy szabadverset, amit szeretnék megosztani veletek.
Szonett a természet haragjához
Erőd hatalmas, gigászokat porlasztasz egyetlen pillantással,
Dörrensz, csattansz, zúgsz, búgsz, harapsz és karmolsz,
De ami a legfontosabb, hogy a jó időbe begyalogolsz,
S várod, hogy rettegjünk tőled, hogy megmutasd hatalmad.
Életek százai törpülnek el előtted, hisz oly kevesek vagyunk,
Mert vérszomjas vagy, ezt te is tudod, hisz mennydörögsz,
Villámlasz, fújtatsz, s ki tudja még mit akarsz,
Hisz nem tehet ellened akár sok száz, akár mi magunk.
De mindenhonnan van kiút, pláne, ha az életünk a tét!
Pokoljárássá amortizálódott féktelen haragod,
Hiszen esélyünk, igazából egyáltalán nincs kevés.
Megtanultam a nagy ősöktől, hogy feladni nem fogod,
Kihívlak erre az egyetlen egy utolsó táncra ezért,
Hogy megmutassam, félni csak neked van jogod.
Remélem valamelyest elnyerte tetszéseteket. Jelenleg csak ennyit tudok elétek bocsájtani. Legyen szép napotok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése